A harcsafogó verseny győzteseinek beszámolója

Az idei évben sikeres versenyt bonyolított le az Egyesület

Összesen: 49 db nagybajszú került horogra,
Összsúly: 517 kg (10,55 kg átlag)
A legnagyobb: 89 kg
A legkisebb: 0,72 kg
39-ből, 20 csapat volt eredményes.

1. Hely: 9 db 202,42 kg össz. 22,5 kg-os átlag.
Pilinyi Zoltán, Nagy Ádám (alább az ő gondolataikat olvashatjátok)

2. Hely: 3 db 63,85 kg össz.
Vincze Ádám, Szőke Gábor

3. Hely: 3 db 51,81 kg össz.
Albert József, Ungi Zsolt

dscf6320

dscf6283

dscf6281_v2

89-kg

  • Hogyan ismerkedtünk meg a harcsázással és mi ösztönzött a módszer kipróbálására?

Már gyermekkorunk óta hódolunk a horgászat szenvedélyének és kijelenthető, hogy elsősorban pontyhorgászok vagyunk. Az elmúlt években a dobálós, valamint a bojlis pontyhorgászattal töltöttük az igen értékes horgászidőnk jelentős részét. Mindkét műfajban megmérettük magunkat versenykörülmények között is és sikerült is elérnünk néhány szép eredményt. A pontyhorgászat mellett azonban csapattársam, Zoli, mindig élénken érdeklődött a harcsahorgászat iránt is és ennek megfelelően az elmúlt 5 év során elméletben, számos szakirodalom tanulmányozásával, illetve gyakorlatban is próbálta megtanulni a módszer minden csinját-bínját. Ez engem is arra ösztönzött, hogy belekóstoljak ebbe a horgászmódszerbe is, és erre kiváló alkalmat biztosítottak a Palotási Víztározón minden éveben megrendezésre kerülő Panker Tibor Harcsafogó Baráti Horgászversenyek. Az elmúlt 5 évben 4 alkalommal indultunk el együtt Zoli barátommal, és az első 2 év sikertelensége után a 2014 –es évben a dobodó 3. –ik fokára állhattunk, majd a 2015-ös évben megnyertük a versenyt és mindkét alkalommal elhódítottuk a legnagyobb halért járó trófeát is.

 

  • Mik voltak a kitűzött céljaink, hogyan készültünk az idei megmérettetésre?

Az idei versenyre, címvédőként, és éppen e miatt extra motivációval készültünk. Fő célunk az volt, hogy az idei versenyt is sikerüljön néhány értékelhető fogással zárnunk, illetve szerettünk volna összetalálkozni a tó egyik igazi matuzsálem harcsájával, amelyhez eddig még egyikünknek sem volt szerencséje az elmúlt évek során.

A felkészülést a felszereléseink ellenőrzésével, néhány új felszerelés beszerzésével kezdtük, illetve nagy figyelmet fordítottunk a csalinak szánt lótetűk beszerzésére is. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez volt az a csali, amellyel a legtöbb harcsát sikerült megfognunk a Palotási víztározón. A lótetű beszerzése jelentős utánajárást és időt igényelt, mi azonban úgy gondoltuk, hogy az erre fordított extra erőfeszítés kifizetődik majd a horgászat során. A lótetű mellett vittünk magunkkal nadályt és kb. 6 kg vegyes méretű halibut és amino pelletet is.

 

 

  • Milyen technikákat alkalmaztunk és hogyan alakult a versenyünk?

 

A csütörtök reggeli gyülekezőt, majd sorsolást követően délelőtt 11 óra tájban foglalhattuk el horgászhelyünket. A horgászhely kihúzását, feleségem, Marianna vállalta magára és örömmel fogadtuk a kihúzott 31-es horgászhelyet, amely a tó gáti része és az öböl közötti területen helyezkedett el.

A felszerelések élesítését követően a következők szerint helyeztük el a versenyszabályzatban meghatározott 2-2 db készségünket: az én szerelékeim a tó középrészére, megközelítőleg 3 méteres vízben elhelyezett bójára kerültek, amelyet kezdésnek 2 kg vegyes méretű halibut és amino pelletekkel etettem meg. A fenéken felkínált horgokra mindkét botom esetében lótetű került. Csapattáram egyik készsége szintén így került bevetésre, az etetéstől távolabbi területre, a 4. készségünk pedig egy felszíni csövön felkínált tenyeres dévérkeszeg volt. Ezt a taktikát a verseny első percétől az utolsóig követtük.

A gondosan bevetett felszereléseknek már az első este / éjszaka meglett a jutalma, hiszen Zoli barátom  5 db harcsát is zsákmányolt 0.72 kg-tól egészen 7.40 kg-os súlyig. 3 db kisebb harcsa a fenéken felkínált lótetűnek, míg az 5.60 kg-os, illetve 7.40 kg-os példányok a csövön felkínált dévérkeszegnek nem tudtak ellenállni. Az ezt követő 24 órában azonban megtörni látszott a kezdeti lendületünk. A péntek délelőtt 10 óra tájban, a pelletes etetésről jelentkező, érzésre jó harcsám , 5 perces fárasztást követően leakadt, majd a délután és a 2. éjszaka folyamán mindössze 1 db, 3.60 kg–os harcsát mérlegelhettünk, szintén csapattársam, és a lótetűs szereléke jóvoltából. Időközben hírek érkeztek több 20 kg feletti és egy 46.20 Kg –os harcsa megfogásáról is, ezek következtében pedig  a szombat reggeli összesített állás alapján a 3. helyre csúsztunk vissza.

Mivel 48 óra elteltével a pelletes etetésem nem adott még halat, a szombat délelőtti szerelék frissítés előtt gondolkodóba estem, mely szerint esetlegesen változtatásra lenne szükség. Végül azonban a csapaton belüli megbeszélést követően arra jutottunk, hogy továbbra is kitartunk az eredetileg elképzelt etetési taktikánk mellett és bíztunk benne, hogy ez meghozza majd gyümölcsét az utolsó 24 órában. Ennek megfelelően a bóját további 2 kg vegyes méretű halibut és amino pelletekkel etettem meg és a csalifrissítést követően, mindkét szerelékemet visszahúztam az etetett területre.

Ami pedig az ezt követő délután és éjszaka során következett, arra még legmerészebb álmainkban sem számítottunk. Délután fél 2 tájban, az egyik, etetésen lévő szerelékemen húzós kapással jelentkezett egy 27.90 kg-os bajúszos, melyet csapattársam Zoli és feleségem Marianna egy 30 perces csónakos fárasztást követően tudtak partra fektetni. Ez a hal újabb lendületet adott a csapatunknak, azonban ami ezután következett arra még ekkor sem számíthattunk. Délután 4 óra magasságában a másik, szintén a pelletes etetésen lévő szerelékemen is erőteljes kapás jelentkezett. Bevágást követően a hal jelentős erőt tanúsított, ezért vízre szálltunk és kezdetét vette a másfél órás csónakos fárasztás, melynek végén Zoli barátom egy 63 kg os 200 cm hosszú harcsát emelhetett be csónakunkba. Természetesen óriási örömmel mérlegeltük és fényképeztük új egyéni rekord harcsámat, amelyet ezt követően kíméletesen visszaengedtünk éltető elemébe.

A nem mindennapi fogás által okozott örömből felocsúdva, az este folyamán mind a 4 szerelékünk visszakerült a megszokott helyére és így tértünk nyugovóra a verseny utolsó éjszakáján. Az éjjeli órák mindkettőnknek kapás nélkül teltek, azonban hajnali 4 óra magasságában ejtős kapásra ébredtem, amely ismételten az etetésről jelentkezett a lótetűvel csalizott végszerelékemre. A bevágást követően azonban szomorúan tapasztaltam, hogy a hal nem akadt meg, így az újracsalizást követően visszahelyeztem szerelékemet a bójához és nyugovóra tértem. Azonban nem pihenhettem sokáig, hiszen hajnali fél 6 tájban újabb kapásra ébredtem, a kapás erőteljes volt és a bevágást követően jelentős erőt éreztem a zsinór másik végén. Gyorsan felmértem a helyzetet és úgy döntöttem, hogy megpróbálom a mellescsizmám segítségével a nád elől kifárasztani ellenfelemet. Kb. 15 perces küzdelmet követően sikerült jelentős mennyiségű zsinórt visszanyernem, majd magam felé húzni az ekkor még ismeretlen ellenfelemet. További 30 percet követően sikerült egészen a nád elé kihúznom a halat, majd csapattáram, Zoli egy határozott mozdulattal megragadta a hal száját és partra húztuk a hatalmas harcsát. A mérlegelés során szembesültünk vele, hogy megközelítőleg 30 kg –al, illetve 30 cm-rel megdöntöttem az előző nap során kifogott egyéni rekordomat. A hal hiteles súlya 89 kg, hossza pedig 230 cm lett. Boldogságunk leírhatatlan volt.

A délelőtt 9 órakor záruló versenyen ezzel elhódítottuk az I. helyezést, 9 db kifogott harcsával, 202,42 kg összefogással, melyeknek átlagsúlya 22,5 kg volt. Ezzel egyetemben miénk lett a legnagyobb (89 Kg) és a legkisebb (0.72 kg) kifogott harcsa is. 9 db harcsából 7 db –ot lótetűvel, 2 db –ot pedig a felszíni csövön felkínált dévérkeszeggel sikerült megfognunk. A 3 legnagyobb halunk egyaránt lótetűre, a pelletes etetésről érkezett, érdekesség, hogy mindhárom az utolsó 24 órában került horogvégre. Ez beigazolta számunkra, hogy a kezdeti sikertelenség ellenére is érdemes kitartani az előre elképzelt taktika mellet, hiszen ilyen nem mindennapi eredményeket érthetünk el. Végezetül szeretnénk megköszönni Komáromi Tibor elnökúrnak, hogy a Palotási víztározón életbe léptetett szabályokkal lehetővé tette ennek az igen jelentős óriás harcsa állománynak a felnövekedését és minden harcsahorgásznak javasoljuk, hogy ha teheti látogasson el a Palotási víztározóra és kívánjuk, hogy hasonló élményekben legyen része, mint amelyeket mi is átélhettünk.