A JÖVŐ NEMZEDÉKE

Örömömre szolgál, hogy egy újabb ifjúsági történet tehetek közzé.
Hinel Pali közelmúltbéli tapasztalatait és élményeit osztja meg velünk beszámolójában:

“Ismét egy újabb horgásztúrát tudhatok a hátam mögött, ami a kedvenc vizemen, a Palotási-víztározón volt. Ez a horgászat kilenc napig tartott. Az első napokban az időjárás nem igazán emlékeztetett a nyárra, hiszen az éjszakák egészen öt fokig is lehűltek, és nappal sem csúszott a hőmérő 25 fok fölé. Az utolsó három napon viszont ismét tombolt a nyár, igazi kánikula tombolt meleg éjszakákkal.
A bojlizás első időszakára a mély részen, a szúnyogostól számítva a hetedik álláson találtam horgászhelyet, ahol kb. három méteres a vízmélység. A szélirány a tó ezen részének kedvezett.
A horgászatra a következő bojlikkal készültem: Devil-Fish, Messiah, Maxcarpone, Red-Rag és A1Roll. Pénteken napközben érkeztünk, mivel az egy hetes horgászverseny után ekkor lehetett ismét birtokba venni a tavat. Hat óra körül tudtam behúzni a szerelékem, amely a következőkből állt: 75 cm-es Leadcore, 143 grammos ólom, a horogelőkém pedig Korda N-Trap fonott zsinórból állt, amelyre egy Fox SSBP típusú, négyes méretű horog került. Az első húzásra a Messiah bojlira esett választásom. Negyven perc elteltével már matracomra tudtam fektetni a túra első halát, ami egy 7 kiló 60 dekás amúr volt.

Ez a hal a szokásos negyed szem Pop Up és háromnegyed szem süllyedő kombinációra jött. Gyors újracsalizás után az etetőhajóm már húzhatta is a szerelékem a helyére. Nem telt el újabb egy óra, és ismét halat fogtam. Ez egy hat kilós amúr volt.
A következő visszahúzáskor új bojlit választottam, ami nem volt más, mint a Devil-Fish. Másfél óra után egy 8 kg 90 dekás tőpontyot fickándozott a merítőmben. Nagyon örültem már ennek is, de egyben bosszankodtam, hogy sajnos a tíz kiló feletti halak még elkerülnek. A múltkori horgászatomból maradt két szem Bionicle bojlim, amit semmiképpen sem szerettem volna etetésre használni, mivel ez a bojli az, aminek az egyéni rekordomat köszönhetem. A következő behúzásra negyed szem Messiah Pop Up és háromnegyed szem Bionicle süllyedő bojli került, amit Bionicle dippbe mártottam. Behúztam a szereléket és lefeküdtem aludni a nagy zsákmány reményében. Kb. másfél óra elteltével egy szép, húzós kapást tapasztaltam a botomon. Álmosan kiugrottam az ágyból és rohantam a halért. A megakasztás után éreztem, hogy nem egy gyerek példánnyal van dolgom. Hosszú, huszonöt perces fárasztást követően megszákoltuk a halat. A kiemelésnél éreztem, hogy bőven tíz kiló fölött van. A mérleg 17 kiló 70 dekánál állt meg.

Visszaengedtem, és vártam a következőt. Az előző gyönyörű pontyon felbuzdulva újra ezt a kombinációt tettem fel, és ezzel a gondolattal a fejemben nyugodtan feküdtem le újra, hogy megtaláltam a nyerő csalit. Újabb egy óra elteltével egy 14 kiló 90 dekás tükörpontyot tudtam a matracomra fektetni. Gyors fényképezés, és úszhatott is tovább. Nagyon elszomorodtam, hogy elfogyott a “tuti” csali, így ismét váltanom kellett, egy Devil-Fish bojlit tettem fel, amivel hajnalban még két darab tíz feletti pontyot sikerült fognom. Az első egy 11 kiló 30 dekás tükör, a másik pedig egy 12 kiló 10 dekás nyurga volt. Ezen az éjszakán közel száz kiló halat tudtam zsákmányolni. Nagyon boldog, de egyben nagyon fáradt is voltam. Jóleső fáradtság volt.

A nappal folyamán inkább az édesebb bojlikat próbálgattam. Halat a Maxcarpone bojlinak köszönhetek: négy darab hattól nyolc kiló közötti pontyot tudtam vele fogni. Az elkövetkező másfél napban is csak kisebb pontyok kerültek a matracomra.

Most már arra vártam, hogy hétfő reggel legyen, és megérkezzen Ádám és Czofy bá. Hosszú gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy átülünk a túloldalt lévő Berek nevezetű helynek a közelébe, mivel azon a részen három egymás melletti hely is szabad volt, és az időjárás-előrejelzés nagy meleget és a szélirány változást jósolt. Sajnos a meleg sem jött meg, és a szélirány is a mély vízbe vitte a halakat, így Czoy bácsi 12 kilós pontyán kívül nem tudtunk tíz kiló feletti halat fogni a négy nap alatt. Ádámnak egy kilenc kilós, nekem pedig egy 8 kiló 70 dekás volt a legnagyobb zsákmányom. Viszont jó kedvünket, és kísérletező kedvünket ez sem rontotta el. Az utolsó napokban összeismerkedtünk Visi Sándorral és barátjával, Christoph-fal. Sanyinak sikerült az utolsó éjszakán egy 23 kiló 10 dekás tőpontyot fognia, amihez így utólag is gratulálok. A tó tehát megmutatta méltán híres nagy pontyai egyikét.

Elérkezett a csütörtöki nap, ami egyben a közös horgászatunk végét is jelentette, ismét egyedül maradtam, csak hű társam maradt mellettem

visszaköltöztünk a régi helyünkre. A taktika ugyanaz volt, mint az elmúlt napokban. Az általam favorizált bojli ebben az időszakban a Devil-Fish volt, amiben nem is csalódtam, hiszen a hétvégén zsákmányoltam még hat darab tíz feletti pontyot is, melyeknek a súlya 10.80, 13.10, 14 kg, 12.80, 11.70kg és búcsúhalként egy 15 kiló 40 dekás ponty volt.

A kilenc napos túrám során 26 darab halat tudtam fogni, aminek az összsúlya 268 kg volt. Nagyon örültem ennek az eredménynek, mivel az átlagsúlyom így tíz kiló feletti lett. Úgy gondoltam, hogy a nyári szünetem végét ez a horgászat méltón pecsételte meg, és továbbra is a kedvenc tavam marad a palotási víztározó. Remélem, hogy jövőre is hasonlóan szép halakat tarthatok a kezemben. Köszönöm szépen Tibi bácsinak a lehetőséget.”

Írta: Hinel Pali